AGARÁN CSATTOGÓ PERGŐ
Az Agarán csattogó pergő a keleti magasszálló, csattogó, forgó bia (török jelentése: ütő, csapó) galambcsalád déli ágának tagjai. Szülőföldjük a napfényes Irán és Turán évezredes városai. Innen terjedtek el a selyemút karavánjai jóvoltából Kínától Szíriáig. Az Agaránok a bia család iráni, déli típusú, de Türkméniából ismert változatai. Nevüket a keleti török népekre jellemző színmágia elv alapján kapták. Ez a sivatagi klíma hatására kialakult fedőszín, a kifakult sárga, ott jó jel: a keménység, nemesség szimbóluma. Jellemző színe ez az ottani állatvilágnak. Az agarán szó türkménül tevetejfölt ,,tejszínt” jelent, utalván a színét föladott tej színére.
Helyi hagyományok szerint az Agaránok iráni eredetűek. A nagy tavaszi porviharok ragadták el, sodorták őket Iránból Turánba. Hibája és elszármazásának magyarázata az , hogy játékba feledkezve elmagaslik, elsodródik és vissza nem talál. Sok keserűség forrása ez a tulajdonsága, ezért sokaknak kedvét szegi.
A tanulmány tisztelt írója, ki maga is azon a tájon töltötte gyermekkorát egyszer elment Ashabadba, egy hajdan ismert tenyésztőhöz agaránnézőbe.
Agaránt alig látva fölkiáltott :
,,Aggszakáll hol vannak a kedvenceid? ”
A fehérszakállú szomorú válasza:
,, Fiam , az én öreg szívem már nem bírná el ezek elvesztését, látván hogy az ég hogy szívja fel őket! De tartok Biát aki itt lenn csúnya, ott fönn szép, s ha elvész nem olyan fájdalmas.”